2. fejezet:
Az ébredés

Russell felesége mellett ébredt a kórházban. Pár perc múlva Mariel lépett be a még mindig eszméletlen Larkin szobájába.
- Jó reggelt! - köszöntötte a nő Russt.
- Jó reggelt!
- Russell, tudom, hogy nem ez a legalkalmasabb pillanat, de tegnap elvégeztem a vizsgálatokat Larkinon. - kezdte mondanivalóját Mariel.
- Igen?
- Nem tudom az a valami mit tett a kisbabátokkal. Mintha egyszerűen kitépték volna a hasából.
- De ugye a feleségemnek semmi baja? A kisbabámat már elveszettem, nem akarom, hogy Larkin is elhagyjon.
- Nem hinném, hogy ez meg fog történni! Nincs semmi baja, csak pihenésre van szüksége.
- Persze! Ezt megígérhetem! - mondta Russelll.

A beszélgetést az éppen a szobába lépő Tom zavarta meg, aki kávét hozott az ébredőknek.
- Hoztam kávét! - próbált kedves lenni a férfi.
- Köszönjük! - mondta Russ idegesen.
- Ugye nem zavarok?
- De igen, ami azt illeti, nagyon is zavarsz! Engem és Larkint is.
- Akkor megyek. Mariel, szólj ha kellek! - mondta Tom majd csalódottan az ajtóhoz lépett.

Ekkor Larkin forgolódni kezdett az ágyában.

*

Mint minden reggel végigsimította kezét a hasán, hogy üdvözölje gyermekét. De hirtelen felriadt amikor babája helyett csak egy varratot talált.
- Larkin! - mondta mosolyogva Mariel.
- Szívem! De örülök! - szaladt Russ feleségéhez.
- A kicsi Mi van vele Mariel? - kérdezte nem titkolt kíváncsisággal a nő.
- Pihenj egy kicsit! - próbálta őt csitítani a doktornő.
- Nem, nem! Kérlek! Tudnom kell!
- Larkin, emlékszel a tegnap délutánra?
- Nem nagyon, csak a lövésre….



Larkin csak csendesen sírt. Mariel úgy döntött inkább magára hagyja a házaspárt.
- Mariel! - szólt a nő után Larkin.
- Igen?
- Szólj Tomnak, kérlek! Tudni akarok mindent!
- Biztos vagy benne?
- Igen! - felelte magabiztosan a nő.
- Nem! - szólt közbe a féltékeny Russell.
- De és Russell! Távozz! Kérlek…
- De…
- Most!

Pár perc múlva Tom lépett be a terembe.
- Jól vagy? Annyira sajnálom….
- Semmi baj! Nem haragszom…
- Mi?
- Sőt, még hálás is vagyok neked, mert egy fontos dologra döbbentettél rá. Kérlek, mesélj el mindent.
- Hát jó… - mondta a sheriff, majd leült a nő ágya mellé és belekezdett a történetbe.

*

Pár óra múlva Larkin és Russell már hazafelé tartott. A férfi feleségére pillantott.
- Semmi baj kicsim. Lehet még…
- Nem, nem lehet! - mondta a nő.
- Ezt meg hogy érted? - értetlenkedett Russ.
- Mariel elmondta, hogy már sohasem lehet gyerekem.
- Hogy mi?

De ekkor hazaértek. Dave és a többiek már várták őket. Miután mindenki lefeküdt, lövés zaja hallatszott az udvarból. Russell is erre riadt fel. Mire kiért a kertbe, Larkin és a család már az ajtóban álltak.
- Dave, vidd őket biztonságba! - ordított Russell.
- Jesse,… - hadarta Rose.
- Mi?

Majd Russ meglátta fiát, amint az erdő felé lövöldözött.
- Jesse, nem megmondtam! Add azt ide! - kiáltott.

Erre Jesse hirtelen megfordult. A távolból egy lövés majd egy sikoly hallatszott.