2. évad
2006.10.07. 10:42
1 fejezet:a folytatás
Tom véresen áll a vízparton amikor megérkezik Mariel és Russell. - Tom! Mi történt! Válaszolj! - mondta egyre idegesebben Russell. - Tom? - szólt csendesen férjéhez Mariel. - Én…én…meglőtték…mit tehettem…. - Miről beszélsz? - Larkin… - felelte Tom. - Mi történt a feleségemmel? Mit tettél vele? - ordított Russ. - Meglőtték!- mondta Tom. - Hogy mi? De hogyan? - Túszul ejtettek minket. - felelte Tom miközben a vizet kémlelte. - Mi? - kérdezte Russell. - Úristen, és a gyerekek? - érdeklődött ijedten Mariel. - Semmi bajuk, szerencsére! - És Larkin? Mi van vele? Ugye elvitted a kórházba?- kérdezte Russ. - Nem volt sok időn… Döntenem kellett! - Tom! Mond már! - A víz…nem volt más megoldás. - felelt Tom. - Csak nem a vízbe? Bevitted a vízbe? - szólt idegesen Russell. - Nem akartam, hogy meghaljon. Súlyos tüdőlövést kapott. - Tom! Hogy dönthettél az életéről? - mondta izgatottam Mariel. - Nem tehettem mást! Hagyjam, hogy a karjaimban haljon meg? De volt más lehetősége! - Hibridet csináltál a feleségemből? - ordított Russell majd a földre teperte a sheriffet. - Russell! Várj! - kiabált Tom. - Russ! - próbálta védeni Tomot Mariel. - Hogy tehetted ezt vele, velem! - Mi? Hagyd már abba!- próbálta Tom nyugtatni Russellt. - Megérdemelted! - Larkin! - mondta meglepődve Mariel majd szaladni kezdett. - Russell! A feleséged! - Még nem fejeztük be!
Eközben Dave, Lewis és a gyerekek csendben ültek Tom és Mariel nappalijában. - A francba! Mit csinált az apád a húgommall? - mondta idegesen Dave Kirának. - Nyugodjon meg Mr. Groves! Underlay sheriff biztosan helyesen cselekedett. - felelte Lewis. - Hát remélem is! - szólt bele Jesse. - Jesse, ez nem tartozik rád. Ha valaki lerendezheti a sheriffet az csak én lehetek. - mondta Dave. - Nyugi már! - csitította a tömeget Kira. - Most mindenki aludjon itt és holnap majd felhívjuk apát. - Mintha tudnánk aludni! - őrjöngött tovább Dave. - Dave bácsi! - szólt álmosan Rose. - Ok! Ok!
Visszatérve Russellékhez. - Larkin! Larkin! Ébredj! - szólongatta Mariel az eszméletét vesztett nőt. - Szívem! Semmi baj. - mondta Russell. - Mariel? Ugye semmi…? - kérdezte lelkiismeret furdalással Tom. - Azt hiszem semmi. - Úristen! Nézzétek! - szólt Russ, majd mindhárman Larkin teste mellé néztek. Véres volt a nő melletti homok és a víz is. - Mariel! Nézd… - mondta csendesen a sheriff. - Mit? - nézett Tomra a nő, majd tekintete követte a férjéét és mindketten Larkin hasára meredtek. - Atyám! - Mi? Mi a baja? - kérdezte riadtan Russell. - Semmi! Minden rendben. Vigyük a kórházba. Gyorsan! - szólt erősen Mariel. - Jó! Induljunk! Russell te velem jössz, Mariel pedig elviszi Larkint. - Én a feleségemmel akarok menni. - Russell! Ez nem a legjobb időpont a veszekedésre! Induljunk, különben a feleséged elvérzik! - mondta ki a végszót Maiel. - Jó! De csak is Larkin miatt!
Ezután kocsiba szálltak és elindultak…
|