2.évad
2006.10.21. 15:16
2. fejezet: Az ébredés
Russell felesége mellett ébredt a kórházban. Pár perc múlva Mariel lépett be a még mindig eszméletlen Larkin szobájába. - Jó reggelt! - köszöntötte a nő Russt. - Jó reggelt! - Russell, tudom, hogy nem ez a legalkalmasabb pillanat, de tegnap elvégeztem a vizsgálatokat Larkinon. - kezdte mondanivalóját Mariel. - Igen? - Nem tudom az a valami mit tett a kisbabátokkal. Mintha egyszerűen kitépték volna a hasából. - De ugye a feleségemnek semmi baja? A kisbabámat már elveszettem, nem akarom, hogy Larkin is elhagyjon. - Nem hinném, hogy ez meg fog történni! Nincs semmi baja, csak pihenésre van szüksége. - Persze! Ezt megígérhetem! - mondta Russelll.
A beszélgetést az éppen a szobába lépő Tom zavarta meg, aki kávét hozott az ébredőknek. - Hoztam kávét! - próbált kedves lenni a férfi. - Köszönjük! - mondta Russ idegesen. - Ugye nem zavarok? - De igen, ami azt illeti, nagyon is zavarsz! Engem és Larkint is. - Akkor megyek. Mariel, szólj ha kellek! - mondta Tom majd csalódottan az ajtóhoz lépett.
Ekkor Larkin forgolódni kezdett az ágyában.
*
Mint minden reggel végigsimította kezét a hasán, hogy üdvözölje gyermekét. De hirtelen felriadt amikor babája helyett csak egy varratot talált. - Larkin! - mondta mosolyogva Mariel. - Szívem! De örülök! - szaladt Russ feleségéhez. - A kicsi Mi van vele Mariel? - kérdezte nem titkolt kíváncsisággal a nő. - Pihenj egy kicsit! - próbálta őt csitítani a doktornő. - Nem, nem! Kérlek! Tudnom kell! - Larkin, emlékszel a tegnap délutánra? - Nem nagyon, csak a lövésre….
Larkin csak csendesen sírt. Mariel úgy döntött inkább magára hagyja a házaspárt. - Mariel! - szólt a nő után Larkin. - Igen? - Szólj Tomnak, kérlek! Tudni akarok mindent! - Biztos vagy benne? - Igen! - felelte magabiztosan a nő. - Nem! - szólt közbe a féltékeny Russell. - De és Russell! Távozz! Kérlek… - De… - Most!
Pár perc múlva Tom lépett be a terembe. - Jól vagy? Annyira sajnálom…. - Semmi baj! Nem haragszom… - Mi? - Sőt, még hálás is vagyok neked, mert egy fontos dologra döbbentettél rá. Kérlek, mesélj el mindent. - Hát jó… - mondta a sheriff, majd leült a nő ágya mellé és belekezdett a történetbe.
*
Pár óra múlva Larkin és Russell már hazafelé tartott. A férfi feleségére pillantott. - Semmi baj kicsim. Lehet még… - Nem, nem lehet! - mondta a nő. - Ezt meg hogy érted? - értetlenkedett Russ. - Mariel elmondta, hogy már sohasem lehet gyerekem. - Hogy mi?
De ekkor hazaértek. Dave és a többiek már várták őket. Miután mindenki lefeküdt, lövés zaja hallatszott az udvarból. Russell is erre riadt fel. Mire kiért a kertbe, Larkin és a család már az ajtóban álltak. - Dave, vidd őket biztonságba! - ordított Russell. - Jesse,… - hadarta Rose. - Mi?
Majd Russ meglátta fiát, amint az erdő felé lövöldözött. - Jesse, nem megmondtam! Add azt ide! - kiáltott.
Erre Jesse hirtelen megfordult. A távolból egy lövés majd egy sikoly hallatszott.
|